(mini update: azóta se sikerült a kibaszott étkezésem és az étvágyam az iskola üteméhez igazítani és mivel a reggeli totálisan meg van fúrva, omlik az egész nap, mint egy pihés kártyavár. ez azóta is nagyon zavar és ezen szempontból alig várom, hogy vége legyen.)

Amikor ezt írom már a suli felénél járunk, amiről viszont írok, még az első napok utáni éra. Most már látom és rajzolhatnék is egy lelkesedési grafikont, miként változott bennem a tűz, s miért/miként hullámzott. Az első 3 hetemben folyamatosan kódoltam, hazaértem és itthon is folytattam, valamint egész hétvégén keresztül, annyit, hogy volt, hogy olyan sokáig ültem a kispicsámon, hogy felállásnál éreztem, hogy elfelejtettem járni.

Tematika, béjbi!
Mivel kezdtünk? Utólag, indokolatlanul elmebeteg szinten elkezdtük az operátorokat. Pontosítás: jó volt az alaposság, és ami időt rászántunk, nekem adta, de semmi másnál nem éreztem azt, hogy ilyen lelkes figyelmet fordítanánk rá. Van egy tanmenetrendet leíró excelünk, de az egy folyton változó entitás, ködösen jelöli az utat előttünk, mérget viszont nem lehet rá venni, hacsak nem akarsz meghalni, akkor ajánlott. Ez nem a legnagyobb gond szerintem, ha objektíven nézem, meg el lehet adni, hogy valós időben igazodik a csoporthoz, bla bla...szubjektív énem viszont nem tartja profinak, mert nem azt sugallja, hogy van egy jól bevált út, amit ismernek és tudják mit hoz majd.

Tematika! Elkalandoztam.
Utána jöttek a ciklusok: for és while, do while-ról később esett szó egy feladat alkalmából, a switch-t kifelejtették, azt már jóval-jóval később "adták le". Ez meg pont ánprofessönül hangzik, de én örültem, mert mikor utolért a switch, már kisujjban voltak a ciklusok és nem azt mondom, hogy nagyon könnyen felfogtam, mert szinte egyértelmű volt a dolog, semmi nehézség nem volt a megértésében. Ellenben ha ezt odagyömöszölik a 3 ciklushoz még, mikor még azok le se ülepedtek, az nem esett volna jól. Minden rosszban van valami jó ugyebár.

(Tessék, tudat alatt most megnyomtam volna az Alt+Shift+f kombinációt, ami a NetBeansben szépre rendezi a fésületlen kódot és formázza.)

Aztán jöttek az elkerülhetetlen fasz példák, amik néhol a logikai-matematikai tudásodra jobban bazíroznak, mint a kódolás és a java ismeretedre. Ilyet könnyen talál a tisztelt olvasó a Codility vagy a Hackerrank nevű oldalon, de nagy klasszikus volt az "írd ki az első 100 prímszámot/fibonacci számot", stb. Itt kicsit kezdtem elveszni, miért tagadnám...kezdték lazábban vezetni az órákat, könnyen le lehetett maradni. Én olyan típusú ember vagyok, akinek ha nem mondják, nem találja ki magától, nem fogom tiviális közönnyel kiszarni a spanyol viaszt, pedig kezdtek efelé nyomni minket. (Itt jöttek az első igazi nehézségek, csalódások, hogy nem megy úgy, ahogy szeretném, s ezzel párhuzamosan a lelkesedés is úgy csappant meg, hogy azért annyit már nem ültem suli után egyhuzamban, hogy elfelejtettem volna járni. )Mire gondolok itt?
Én magamtól, mikor még le se ülepedett a dolog, nem jöttem volna rá az életben, hogy lehet for ciklusba másik for ciklust ágyazni. Erre kristály tisztán emlékszem, hogy nem mondták el, hanem egy önállóan kiadott feladatban kellett alkalmazni, és a padtársam kódjában láttam, aki az ő padtársáéban látta, és én ezt innen ismertem csak meg. (Szeretném emlékeztetni vagy tájékoztatni az olvasót, hogy egy szem kódot nem írtam le az iskola előtt, így nagyon nem volt erre huzalozva az agyam.)

Ezután jöttek a tömbök és kétdimenziós mátrixok. Ez baszott vegyes volt, egy érzelmi rólerkószter volt. Elsőre, véletlenül értettem, aztán belementünk jobban és kérdeztek ezt-azt a többiek: belezavarodtam, mint a kurvaélet és nagyon fájdalmasan jöttem ki belőle, hogy akkor melyik az oszlop, melyik a sor. Pedig csak ENNYI lett volna.

Majd elérkezett az első tesztünk napja. Előtte olyan gyakorló feladatokat adtak, hogy kicsit összezuhantam (nem csak én), hogy ez mégismiaretkesfasz, de mint kiderült, ez jóval a teszt szintje fölé ment. Amit részint szerencsétlennek véltem, mert már olyan dolgokat kellett megfejteni, ami az alapvető készségeink nem feltétlen vitték előre, ha nekem gondom volt azzal, hogy a kétdimenziós mátrixba, hogy is iratom ki az egyik átlójának az összegét, akkor miért is kérik tőlem, hogy egy hivatalosan is "szorgalmi" plecsnis nehézségű feladat armadát próbáljak megcsinálni......lefordítom konyhanyelvre: lépcsőzni tanulok, lassan már megy, hogy veszem egyesével a fokokat, szépen tipegek rajta fel, komótosan de biztosan, erősen koncentrálva, de akkor legyek kedves és rohanjak most mégis fel rajta úgy, hogy kettesével veszem a fokokat. 

TESZT!

Szabályok: bármit használhatunk, jegyzet, internet, meglévő kódot, kivéve élő embertársainkat.

Én itt csaltam, hogy nem csaltam, nem tudom miért, én magam akartam megírni, teljesen magamtól, így én semmit nem használtam fel. Ezzel szerintem többnyire egyedül voltam. Meg is lett a következménye, pár helyen elfigyelmetlenkedtem és FIGYELEM, végre jót is fogok írni a suliról, az ingyen kávé után:

Miután beadtam, a tanár oda is baszta a junit tesztnek a kódom, az meg azonnal kiböfögte neki, hogy ez lószar, és beadás után odajött hozzám, mondta, hogy "visszamennyé!", átnézette velem (miközben ő is ott volt), hogy fedezzem fel a hibáim és adott egy esélyt, hogy ott és akkor rapid mód, önállóan természetesen, kijavítsam, ha ki tudom. Ki tudtam, mert hülyeséget írtam, hisz nem használtam más, használható forrást, ha előbasztam volna régi kódokat, ez kiderült volna, szóval magamat szopattam meg. De ezt tök jófejségnak vélem, mert nekik sem az a céljuk, hogy szar legyen és igenis próbálják kihozni belőled a maximumot. Így lett 70%-os, mert mi is volt a teszten (a teljesség igénye nélkül)?

Felüdülés volt az előző napi hardcore feladatokhoz, teszem azt, írjuk ki a kétdimenziós tömb első elemét, fakje, aztán volt egy két dimenziós tömb is persze, ott kurva büszke voltam magamra, mert állítólag vettünk ahhoz hasonló feladatot, ami nekem totál vakfolt volt, de rájöttem, és kurvára örültem magamnak. Aztán azért volt egy sok pontos, jó nehéz, mint kiderült Codility-s feladat, az a tipikus "fasz szöveges feladat" típusú. Utólag megtudtam, hogy pár kolléga, kiknek 95% lett, ennek a Codility-s feladatnak inkább megkeresték neten a megoldását aztán egy vad ctrl-c & ctrl-c kombinációval bevégezték a feladatuk. 

Végül is kiskapus megoldás, szabályoknak nem ellentmondó, de azért ne áltassuk magunk, ez bizony kurvanagy csalás volt. Nem zavart, mert maguk basszák át, meg a tanárt, nekem nem származik hátrányom belőle, de azért mikor megtudtam, annyira szerettem volna, ha a tanárok tudják, hogy mondjuk neki azért 90%, mert kileste, nekem meg csak azért lett 70% a jóindulatú gyors javítással, mert még a meglévő kódjaimba is basztam belenézni. Ennyit szerettem volna csak, hogy a hátterét tudják, amúgy teljesen elégedett voltam/vagyok a 70 százalékommal.