Eltűntem, mert teljesen besüppedtem a világomba, szorri!
Általában precíz embernek tartom magam, olyannyira, hogy még az önéletrajzomban is bátran feltüntetem, ennek ellenére most freestyle storytelling üzemmódba idedzsemmelek mondjuk a társakról pár gondolatot, mert energa kapacitásaim a napokban/hetekben végesek, de ma péntek van és kurvára bort nyitottam végre.

(indokolatlan gif)

Régóta megakartam írni, hogy milyen kurva sokszínű társaság gyűlt össze az "osztályban". Mivel ugye prior hiánycikkem, a csapatépítő-ismerkedős első (és/vagy bárhanyadik) nap elmaradt, most, 5 hónap múlva tudok  végre érdemileg nyilatkozni a csapatról.
Van pincér, szakács, vonatvezető, buszvezető, háromgyerekesanyuka, projektmenedzser, közgazdász, filozófia szakos, csomó egyetembe belekezdő, de sehol nem találom a helyem, mindet otthagytam típusú, németországból hazajött, 2 félév kell még a diplomáig de inkább dolgoztam, szemész, közgés, bölcsész, matek-tesi tanár, geci gazdag, aki hobbiból van itt, és a többiek, akikről ennyi idő után is totál vakfolt a bio.

(a postot színesítő, feldobó macskabagoly gif)

Természetesen megjelentek a klasszikus embertípusok is, esküszöm basszátok meg, az élet a legjobb rendező;

A pufi srác kezdetekben kifejezetten szimpatikus volt, aztán kiderült, hogy a leggyűlöltebb embertípusom jeles és hangos képviselője: arrogáns! Ő az egyetlen, akivel mondjuk nem szívesen dolgoznék együtt.

Endre sokáig nem zavart, de a 3. hónap után elkezdett kifejezetten fárasztani, ő a tipik első soros, (SOROSGYÖRGY) mindig minden lószar faszságot megkérdező/hangosan gondolkozó mitugrász, egy idő után borzalmasan zavaró volt, a saját, privát gondolatmenetem kikérte magnak, hogy folyton megzavarják. Kicsit úgy érezted magad, hogy igazából itt Endrének tartja az órát a magántanár, te meg beülhetsz meghallgatni.

Ellenpárja István, aki túlmozgásos, elefánt a porcelánboltban és kurvára nem veszi észre magát, ha egyszerre beszél valakivel, vagy épp senki nem figyel rá, mit mond. Zavaró volt, a látózónámban túlmozgáskodott mindig. Mára imádom, mert amúgy egy kurva jóindulatú, segítőkész, társasági ember. 

Pufi srác ellentetje is megvan, a csendesebb, mégsem félénk, borzalmasan okos, mégis szerény és kedves, tisztelettudó Dani, személyes kedvenc embertípusom.

Van a "mókamester" is, bár sajnos/nem sajnos, olykor inkább rajta nevetnek, mint vele jellemű fiú...úr, 40 éves, de viselkedésre tényleg olyankor gyér 20-as.

Szintén kurva tipikus magának való, szerepelni/beszélni nem szerető csendes fiú, aki van, hogy elalszik (tényleg) órán, de még így is rommá iskoláz programozásban típus.

És itt finoman átvezetném a témát az"előélet" szekcióra.
Baszódjak meg, pontosan így, mutogatva röhögöm ki múlt énem, aki elhitte, kurvára elhitte, hogy micsoda elsöprő előnyre tesz szert, hogy egy kicsit már utánajárt mi az a for ciklus. Hát lófaszt a picsámba. KETTŐ olyan nap volt, hogy hátradőlhettem, mert én ezt már tudom és mindenki bekaphatja.
Min-den-ki-nek va-la-ki-je egy kibebaszott programozó. Testvére, csaja, nagybátyja, férje. Nem tagadom, kurvára irigylem ezt a számomra felbecsülhetetlenül prísössz külső erőforrást. Valószínűleg ha lenne, nem is mentem volna iskolába, mert vallottam, hogy ezt el lehet sajátítani autodidakta mód, ha még ott a Google is. (Plot twist: mai napig ezt gondolom, de ez megint másik bejegyzés lesz). Aki meg épp nem programozó család csecséről szakadt le, annak gyerekkori hobbija és évek óta a tűzközeben van.
Lényegében örültem, hogy ez kiderült, kicsit jobban megindokolta, miért érzem magam néha full kreténnek.
Komoly percek:

Valóban borzasztóan nyomasztó tud lenni az, hogy azt látod, mindenki már az ötödik feladatnál tart, meg-megbeszélik és olyan szavakat/kifejezéseket hallasz, amikre te nem is gondoltál, hogy kéne (NYILVÁN, hisz nem a feladattal foglalkozol, hanem gyötrődsz és az életet hibáztatod, hogy ide sodort), hogy hallod a "jessz, áhh, megvannn!" felkiáltásokat...és akkor úgy tüdőből gyűlölöd ezt az egészet és mindenkit és elmegy a kedved az egésztől.

ez csak kép, a capybarákról, lényegében a világbéke állati megfelelői, so fucking peaceful

Igen, nem mindegy ki mellett ülsz (éles váltok) akivel jól kijövök és jól megy a csapatmunka, szívesen megbeszélem vele és meg is tudom, szívesen segítünk egymásnak és nem tabu kérdezni sem, az a Bence, ő meg kurvára messze ül tőlem. Niki ül mellettem, fő-szövetségesem, mizantróp embergyűlölő (az mindig megtisztelő, mikor ennek az emberfajnak a kiemelt haverja lehetek), de ő is a másik oldalán lévő humánerőforrásra hajlik, ha brainstormingról van szó, a mellettem lévő fiú pedig családi okokból a felétől kilépett, szóval a leghülyébb dolog, ahogyan végig lehet vinni egy ilyen képzést, ha egyedül próbálod (egyedül "kell", idézőjelesen, mert fasznak van kedve mártírkodni) de a helyzeti előny nem adatott meg hozzá, ez tény. Néha fel-fel dobtam, hogy kódoljunk egy kocsmában, vagy ha nem bízunk magunkban (jogosan) kávézóban. Sosem mondták, hogy nem, de az a tipikus "jómajd", amely időintervallum sosem fog bekövetkezni.
Hol a mentor? Jó kérdés. Egy állandó van ugye, nekem kialakult egy véleményem róla, azóta többen megerősítették, így leírom. Nem is vélemény, észrevétel és benyomás.
Én, személy szerint azt érzem, hogy terhére vagyok és nem szívesen kérdezek, mert úgy érzem feltartom és amúgy is, nem biztos, hogy ínyére van ez az egész mentorosdi (párhuzamosan ő projekteken dolgozik).

Kicsit számkivetettnek érzem magam ebben a fieldben még. Nyers önismerettel, de bevallom, elnézve pár társam, az önéletrajzomba a "gyorsan tanul" lehet nem állja meg a helyét, pedig hát az elég bitang skill. Noha ilyenkor mindig szól az objektív nézőpont csengőm, hogy ez nem biztos, hogy túl reprezentatív, elvégre mégiscsak 100 jelentkező közül mi 24-en kerültük be. Még az az iskola is elismert, hogy jól van huzalozva az agyam hozzá, aki elutasított. Nem tudom...lehet ez ilyen női rívódás csak.

Zárom a partyt egy újabb indokolatlan gif-fel illetve az aktuálisan szóló dallal, mert utoljára 12 éve ágyaztam be youtube videót weboldalra, szervusztok ,kitartás, live long and prossssvchxjokcvbcnm