Miután tehát tisztázódott, hogy agyban kell rendet tenni, a lelkesedési amplitúdóm is helyreállt, így beadtam a jelentkezésem egy másik iskolába.
A sztenderd jelentkezést követően sebtiben felvették ők is velem a kapcsolatot és csakhamar visszaköszönt a nemezisem, az online logikai teszt. Kellemes párja volt a pszichológiai teszt. Emellett kértek egy cv-t és motivációs levél megkomponálást is elvártak. A pszichó semmiség volt, gyorsan lezavartam, időkorlát sem volt rá, csak X-elgetni kellett, aztán jöhetett a fekete leves. Annyi előnyt élvezhettem, hogy megnevezték a tesztet leánykori nevén: PLI!

Ez kérem remek hír, mert némi guglizást követően online találtam is free gyakorló teszteket (noha angolul, de a nagyobb gondot az elbaszott angol mértékegységek adták, mint inch és penny). Az IQ-d nyilván nem tudod pár próbától feljebb tornázni, viszont hatalmas előny, hogy tudod, mire kell számítanod, pláne ha utána is olvasol. Ezek a tesztek direkt úgy lettek megalkotva, hogy lehetetlen legyen megcsinálni, olyan szűk időkeretet adnak hozzá. Ez roppant szívderítő. Summa summarum, igyekeztem élni az ellenség megismerésének előnyeivel, bár az, hogy ismered a teszt "természetét" talán még nem is mondom akkora csalásnak, sőt, inkább fairnek a sulitól, hogy közölték.

Ettől függetlenül nyilván rettegtem!!

A fordulópont az volt, hogy már a teszt elkezdése előtt előrevetítettem, hogy "kurvaistenhogyelbaszom"! Ezt olyan meggyőzően mondta a kis hang, hogy el is hittem. Elég katasztrofális, szóval azonnal igyekeztem is szarból várat építeni, hogy "hé kisanyám! ha úgyis elbaszod, akkor akár le is nyugodhatsz a picsába!" És ez bassza meg működött! A pesszimizmustól kapott esélytelenek nyugalma úgy szedált le, mint lovat a ketamin injekció és igen, a teszt sikerült!

Köv. lépés: személyes interjú!
A megjelenésem a kötelező elegancia jegyében zajlott, mert utána színházba voltam hivatalos, magam előadni jól tudom, nem aggódtam, összességében élveztem végig. Bő egy óráig tartott. Általában a 2 tanár interjúztat, de most csak az egyik tudott ott lenni, így ketten voltunk végig. Klasszikus "mi az amit feladtál már" és "mi volt az első programozási sikerélményed" mellett volt pár "kapsz egy téglát, vidd haza, mit csinálsz vele?". Ezt bárkinek mondom, megrökönyödik, de én így is élveztem. Egy feladat volt csak, uml ábra, amit akkor még nem tudtam micsoda, bár erre is számított, 5 perces gyorstalpaló után kellett egyet nekem is készíteni,majd rátértünk arra, hogy én kérdezhetek. Rákérdeztem az előző csoportra, mire számíthatok suli alatt, tempó, végkimenetel, stb.  Megtudtam, hogy a tanár külföldön is dolgozott, tapasztalt programozó, szülei is tanárok, szívesen tanít ő is.....megmondtam őszintén neki a kérdésére, hogy "miért mi?" hogy konkrétum nincs, közel vagytok és megfelelne a kezdés időpontja, de lényegében ezzel a kis bemutatkozással igazolta vissza azt, hogy azt érzem, jó helyen vagyok (plusz a terem kialakítása és dizájnja is abszolút mai volt). Távozáskor mondta, hogy akkor már csak az utolsó lépcsőfok lesz hátra; digitális írástudás.

Ezt otthon kellett már megcsinálni, emailben küldték ki az instrukciókat. Egy excel és egy word feladat nézett velem farkasszemet, de olyan meglepően könnyű volt, hogy lényegében kerestem a cselt benne! Excelben a legvadabb dolog a szum használata volt, valamint eldönteni, hogy a táblázatom fejlécét milyen színnel töltsem ki, a word-nél  hogy szép, ideális nevet adjak a kész doksinak. (Igazán nem viccelek).

Elégedett voltam, és természetesen alapból szerfelett büszke a logikai szopóág megugrása miatt, mikor pár napra rá email kapok a sulitól, hogy köszönik szépen a jelentkezésem, de sajnos nem feleltem meg.
Plot twist: rossz volt a címzés! Azért kicsit megállt bennem az ütő, meg kellett kérdeznem, hogy az én nevem írtátok át véletlenül Rékára, vagy Réka levele jött véletlen hozzám.
Őszintén szólva eléggé szíven ütött a visszautasítás, még ha fake is volt, azért pár percig átéreztem ennek a valószínűségét a letisztázás előtt, de legalább pár nap múlva már megkaptam a saját nevemre, a saját címemre az ÉN felvételi eredményem, ami plot twist: ugyanaz, mint mellékhősünké, Rékáé!

Lehet fokozni a dolgot, mert miután magam is feltettem ötvenszer a költői kérdést magamban (per perc), írtam a sulinak, hogy amennyiben ez nyílt információ, visszacsatolást szívesen fogadnék az eredménnyel kapcsolatban. Nyilvánvalóan már arra is gondoltam, hogy mégis volt csel a word feladatban....de nem. Csak emailben beszéltem velük (vele) és csak a HR-es lánnyal, aki tényleg megfelelően végezte a munkáját, cinizmus nélkül mondom, hogy remek diplomáciával fogalmazta meg, hogy látják, hogy a logikai tudásom megvan hozzá, hogy elvégezzem a kurzust, de a többi részt magyarra fordítva nem nézik ki belőlem, hogy végigbírnám csinálni, mert "bizonytalannak tűntem". Ezt nem tudom melyik mondatomból sikerült eképpen implementálnia a faszinak, ennyire sajnos nem részletezték...
Itt híg agyfasz döntött le azért a lábamról bő egy napig, az igazságtalanságot kurva nehezen nyelem le, hogy komolyan a tanár totális szubjektív véleménye minden tettem és mondatom felülbírálja egy huszárvágással, arról nem is beszélve, hogy utólag már okos mindenki és hiába láttam, hogy ez nem az én hibám volt, nem tudtam nem kudarcként kezelni pár napig.

Ezek fényében, utólag, persze már gyakorlatilag hálás vagyok, hogy nem ide vettek fel, a suli nevét is azért hanyagoltam megemlíteni, mert nincs bennem szerencsére gyülemlő bosszú, hogy itt dobáljam rájuk a sarat, érdekes tanulság már csupán, nem mondom, hogy nem ajánlom, azt se, hogy igen, én így jártam velük, kedves barátom szavaival zárva: "jóvan, szarni bele!"