Tehát harmadik iskola, oké. Beadtam, de mindennek van határa, szép dolog ezt felismerni.

Volt (van) annyi önkritikám, hogy tudtam, hogy ez lesz ebben a session-ben az utolsó. Az előző két iskolával való baszakodás és a konkrét tetteket megelőző "elhatározási szakasz" együtt több hónap volt, és ennyi szarral megspékelve ez lelkileg bizony kimerítő, több szempontból. Nem feladni akartam, de hónapok óta szopattam magam azzal, hogy bizony váltok. Két fő csapást láttam magam előtt:

1. jó, oké, laza a meló, mellette tanulok autodidakta mód Mr. Google segedelmével, távoli környezetemben is van egy remek példa, hogy nem lehetetlen a dolog.

2. új munkahely!

Nos, ennek egy remek hibrid gyermeke látott napvilágot!

Noha beadtam a jelentkezésem, bő egy hétig nem jelentkezett a suli, ellenben az egyik kedves barátnőm igen, aki egy baszom nagy multinál dogozik a Halleren, figyelmem terébe helyezte, hogy a HR csapatukba keresnek kollégát, nincs nagy dobra verve, simán megcsíphetem, amennyiben nem jelentkezik egy senior jelölt, továbbítja a cv-m. Rengeteg pénzt, modern környezetet, juttatásokat, könnyű munkát kapok....baszki, nem tudtam ellenállni és kellett az esetleges B-terv. Bár már nem tudtam, hogy melyik az A, melyik a B, de ez volt az a kézzelfogható dolog akkor, ami elősegíthette a váltást. Azt nem gondoltam, hogy olyan sebes lesz ott a tempó, hogy már másnap küldik a.....na mit? A kibaszott tesztet!!! Milyen tesztet? Hát barátnőm se tudja, neki fél éve még nem volt, újítás. Tipikus, nem lepődtem meg. Mindenesetre nem logikai volt. Nem bagatellizálni akarom a HR-es szakmát, kinek mi a könnyű, s nehéz, de annyira jóleső volt az ő tesztjüket megcsinálni. Angolul volt (obvijüszli), angolul kellett leveleket írnom, eseteket, szitukat kezelnem, 2 változó szintű agyfasszal ellátott logikai teszt után ez egy remek üdülés volt, ami sikerült is amúgy, egyeztettünk időpontot interjúra.

S itt jött az első csavar, ugyanis hívott a suli (ami kicsit a háttérbe került) hogy mi az oka, hogy nem nagyon akarom kitölteni az emailben küldött tesztem. WTF, mondám, csak illendőn. Ez is roppant tipikus, megkapták a jelentkezésem, de nem csendben voltak, csak az éterben elakadt a válasz email-jük. (EHHEZ remek spinoff story-m lesz).

Elkezdtem hát két vasat melengetni a tűzben, énem két részre szakadt, az egyik szurkolt a sulinak, a másik a multinak. Nem hazudok, utóbbi volt előnyben, hamarabb toppant sóvárgó lelkembe, beleéltem magam, a meg nem lévő munkám, nem létező első havi fizetését már el is költöttem agyban, nyilván, mégis a következő lépés a suli logikai tesztje volt.

Ezt felkészült rutinnal és a múltkori sikerélmény után már, bizony, elszántsággal fogadtam. Such suprise: az első olyan suli, ami nem ad időkeretet a teszt megoldására, mert inkább a helyes megoldás a cél, noha figyeljünk az időre! Pasztmek! Barátságosan jelezték, hogy egy óra alatt teljesíthető a 25 szöveges kérdés, s valóban, voltak könnyebb és vadabb feladatok, amiket papír-ceruza nélkül nem csinálsz meg, amúgy változatos és tényleg fejtörő volt. Fun fact: simán egy óra letelte előtt megvolt, hát igen, a kibaszott rutin!

Itt lelkem további, végtelen számú horcruxra szakadt, minden létező végkimenetel szcenáriója valós időben, folyamatosan futott és egy se volt, aminek 100%-ban örülök vagy összeomlok tőle, Schrödinger macskájának éreztem magam.

Hollywoodi jelenet csapó kettő:
A HR-es interjúra hamarabb érkeztem, így kolbászoltam kicsit a környéken, s e bokros teendőm közepette hívást kapok az iskolától: sikerült a teszt, várnak az interjúra, tudunk-e egyeztetni most. Egyeztettünk is és mivel már majdnem beiratkoztam jóval korábban a suli egy másik, nem nappali kurzusára, tudtam, hogy roppant kedvesek és innen ez már zöld út lesz. Amennyire örültem, annyira nem, s ezzel az ambivalens érzéssel be is topogtam az állásinterjúra. Szót se többet, jó volt az interjú, úgy gondoltam, úgy fair, ha elmondom nekik, hogy van egy B opció is....azóta se tudom, hogy ez volt az oka, hogy elutasítottak vagy egy senior kolléga jelentkezése, mindenesetre színvonalon felüli volt az elutasítás, komolyan mondom, hálát éreztem és pozitív hullámokat szórt a lelkem feléjük, olyan szépen adták tudtomra. Második számú iskolának van mit tanulni elutasításban, no.

Harmadik számú suli: amint változtak az erőviszonyok és csak a suli maradt célkeresztben, persze azonnal beszartam, hogy mégis csak vért izzadós lesz az interjú és elkúrom....féligazság.
Először is megnyugodtam, hogy hárman is voltak bent, így nem egy ember fog szimpatizálási okokból kibaszni, hanem minimum kettő, és akkor végképp elhiszem, hogy én vagyok a csövesbánat. Bevezető könnyed kérdések után volt egy angol nyelv felmérő, stílusosan a scrum-ról olvashattam, s válaszolhattam meg a leírtakkal kapcsolatban a feltett kérdéseket (angolul), majd jött a szóbeli logikai party (már magyarul), hisz abból sosem elég. Akkor még nem tudtam, de gyakorlatilag tömbrendezési feladatokat kellett megoldani, amiket hétköznapi problémaként szimbolizáltak.
Bizakodtam, reméltem, úgy éreztem, megvan, de tudnivaló, az SEMMIT nem jelent.

Másnap jött az email, ez már nem rekedt meg az éter segglyukában: felvettek!
Fél óra múlva a főnököm ajtaján kopogtattam a felmondási szándékommal.

SPINOFF STORY:

Szintén egyik ismerősöm jelezte annó, hogy a munkahelyén (ami szintén multi) keresnek egy embert a csapatba. Ez még inkább fű alatti ember keresés volt, még örültek is, ha meglévő, megbízható kolléga ajánl embert, hisz garancia. Hívott is a HR-es lány, telefonon megvolt az első felvételi kör, ami magába foglalt term. egy angol csevejt is. Nagyon kedves volt és aranyos, amilyennek a nagykönyvben meg van írva, megbeszéltük, hogy hamarosan jelentkezik a következő lépéssel. Kb. egy hét múlva kapok egy hívást, egy csendes  tavaszi kedd reggel 10 óra volt. Ő volt az és őszinte érdeklődéssel kérdezte a kötelező kertelést követően, hogy amúgy hol vagyok?
Nem tudtam hova tenni a direkt kérdést, teljes nyugalommal és a 'nyilván, hogy dolgozok kedden délelőtt, baszdmeg' egyértelműségével mondtam, hogy hát dolgozok. Mire tájékoztat, hogy de hát mára (MOSTANRA) van megbeszélve állásinterjú.
Hoppáré kisanyám, na erre mit basszak. Mondtam, hogy oké, de erről nem tájékoztatott, így kérem, nézzék el elmaradásom. Ő nem így emlékezett, de hogy emailt biztos írt róla. Visszacsatoltam finoman, hogy kurvára nem. Félreértés ne essék, kedves volt végig, én is, sőt, mivel nagyanyám génjeit kaptam, még így is én kértem bocsánatot lányos zavaromban *taps!
Végeredmény: sosem hívtak újra. Barátnőmtől tudtam meg csak, hogy a vezetőség olyan rossz néven vette, hogy nem mentem el, hogy instant süllyesztőbe került a nevem. Igen, úgy, hogy tudták, hogy ők mulasztották el közölni velem az időpontot.
Tipikus eset, hogy utólag hálás vagy hogy nem vettek fel.