Tarantinoi idősíkokon ugrálás keretein belül, mellékágon most a jelenbe adok egy apró, mellékes betekintést.

Tervezek elmélkedni az otthon-iskola távra "pocsékolt" időről, de mióta biciklire pattantam, úgy érzem, mintha egy live action ország imázs videóban szerepelnék, aki napi kétszer sightseeing túrázhat a budai rakpart kellemesen pezsgő, andalító, kora őszi tematikájú kifutóján.

Azért az mennyire magyar már, hogy ripsz-ropsz lezárnak egy 100 méteres szakaszt, amivel nyilván semennyire nem haladnak,  a szomszéd oldalon nincs alternatíva (járda), tehát újfent akciófilmbe érezhetem magam, ugyanis kizárásos alapon, a villamos sínek közt kell mielőbb teljesíteni a szakaszt. Ma már kifogtam, hogy szembe jön a vili, a mögöttem lévő azért tisztesen távolban tanyázott szerencsére....ez egyszeri élménynek 10-es, de nem ismételném sokszor. A fixi keskeny kerekei amúgy sem arra lettek tervezve, hogy a dupla sínpár közt szlalomozzon az ember lánya.